Edvard Benes

ELNÖKI DEKRÉTUMAI

A magyarok és németek jogfosztása

A versa illesi, azaz trianoni békediktátum szellemében gyökerezik az a gondolat, amiből Edvard Benes ELNÖKI DEKRÉTUMAI származnak. Ez a szellem pedig uralmi vetélkedésből és történelmi gyűlölkedésből áll össze. Az első világháborút kiváltó okok között emlegetik a német vegyipar fejlődését, valamint a németek által építendő, Irakba vezető vasút építését. Mára tudjuk, hogy a háttérben Európa átalakítása és Amerika hatalmi törekvése volt, főként Németország kárára. Lesben állt még a belső ellenmondásaitól roskadozó Oroszország, aki jóbal a hadüzenet előtt elkezdte a mozgósítást és a két legfontosabb vetélytárs Anglia és Franciaország bizonyos köreinek törekvése. Gavrilo Princip és társainak merénylete csak a már készen lévő bomba kanócát gyújtotta meg. A gyűlöletet, valamint a hatalmi törekvéseket szolgálta Benes úr Párizsban 1916-ban megjelent “Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot!” c. könyve. Ez az egyetlen tény is jól mutatja a benesi lelkületet, amely akkor teljesedik ki igazán, amikor hatalomhoz jut. De akkor már szinte Hitler és Sztálin ténykedéseit utánozza. Előbb Magyarország példátlan megcsonkítása következett; amikor elvették tőle területe kétharmadát és lakosságának több mint a felét. Erről írt könyvében Franceso Nitti olasz külügyminiszter, majd miniszterelnök: “Magyarországot nem feldarabolták, hanem kivégezték”. Hasonlóan vélekedtek államférfiak, mint példaul Henry Pozzi francia diplomata, Clemenceau rejtjelző tisztje is. A “tárgyalásokra” mi sem jellemző gobba, minta az, hogy a Trianon palotában a magyar küldötteket meg sem kérdezték. Ellenkezőleg internálták őket! Róluk, az ország csonkolásáról, nélkülük döntöttek. Diktátum volt ez és nem tárgyalás!

Benes dekrétumai ezután “törvényes” lehetőséget teremtettek a németség és a magyarság –a két legnyagobb nemzeti kisebbség – akár teljes eltüntetésére. A totális jogfosztás meg is történt. Következett a sok kínnal és halállal járó kitelepítés, koncentrációs táborok létesítése, németek és magyarok meghurcolása, megalázása. Állásaik, birtokaik, minden tulajdonuk elveszítése, az erőszakos reszlovákizáció, a csehországi rabszolga állapot. Mintegy hetvenezer magyart deportáltak Csehországba, ahol a piacokon testi erejüket, fogaikat vizsgálták, ahogy évszázadokkal korábbban a rabszolga piacokon tették. Eztán “költöztek” istállókba, volt ahol birka hodályba, disznó ólakba. Ez persze a késöbb példaként emlegetett cseh “demokráciát” marasztalja el!

A gyakorlat az volt, hogy zord, téli adobe, katonaság vette körül a csallóközi falvakat és ágyaikból parancsolták ki a családokat s rakták kis csomagjaikkal teherkocsikra őket. Öregeket, gyerekeket egyaránt a fagyban, hóban, jeges szélben terelték. Aki ott maradt, mert beteg volt, sorsára hagyták a kihűlt lakásokban.

S mindez csupán azért, mert magyarok voltak! Soha, sehol még módjuk sem volt harcolni a Cseh Köztársaság ellen. Ha csak azzal nem, hogy az erőszakkal elcsatolt ősi szülöföldjükön anyanyelvükön, magyarul beszéltek. Meghírdették a “bűnös nép” elvét és aki magyar volt, az eleve bűnös lett, a csecsemőktől kezdve az aggokig. Tegyük hozzá, hogy az 1945-ös Benes-dekrétumok a korábbi, április 5-én meghírdetett kassai kormány programnál messzebbre hatóan és kegyetlenebbül határozták meg a németek és magyarok üldözést. A teljes jogfosztottság állapotába kerültek, ami kiszolgáltatottságot és örökös vagyonelkobzást jelentett. Ez teljeskörű kisajátítás volt! Például 1945 június 21-i határozat alapján rendelték el a német és magyar nemzetiségű polgárok minden vagyonának teljes elkobzását, minden kártérítési jogosultság nélkül. Ez is máig hatályban lévő rendelet!

Jól gazdálkodó családok váltak koldussá és földönfutóvá. Majd következtek a cseh, morva betelepítések az ősi magyar Csallóközbe, az elhagyott magyar házakba. Mert a fenyegetés olyan méretű és hatású volt, hogy sokan kétségbe esve, rozzant csónakokon a Dunán át menekültek sietve Magyarországra, maroknyi holmival.

Az 1945 május 19-én kelt dekrétumok 4§-a például ezt közli: “állami szempontból megbízhatatlanoknak kell tekinteni: a) a német vagy magyar nemzetiségű személyeket.” Jegyezzük meg, Magyarország nem robbantott ki háborút! Sőt, Tisza István volt az egyetlen államférfi a monarchiában, aki nem volt háborús párti! Tehát a dekrétumok egyértelműen szélsőséges nacionalista, fasiszta jellegűek! Ráadásul a szlovák parlament nemrégiben olyan határozatot hozott, hogy a benesi dekrétumok érinthetetlenek.

A Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság úgy lett az Európai Unió tagja, hogy e dekrétumok nemcsak szellemiségükben, hanem gyakorlatban is érvényes maradtak!

Tiltakozunk az ellen, hogy az EU ezt az állapotot véglegesen jóváhagyja!

Tiltakozunk az ember – és nemzet ellenes benesi dekrétumok hatályossága ellen!

Tiltakozunk az egyetemes emberi jogok nevében amiatt, hogy vallása, származása, anyanyelvének használata miatt bárkit meg lehet verni, megalázni, mint egy magyar leánnyal tették Szlovákiában!

Tiltakozunk azért is, hogy ennek rossz szelleme kihat a magyarság sorsára bármelyik államban is éljen, vagyis milliókra lehet akár végzetes hatása is!

Tiltakozunk, mert a benesi dekrétumok az Európia Unió szégyenét jelentik, hiszen az emberi szuverenitás megsértésén, az egyetemes emberi jogok félresöprésén alapulnak, de a Szlovák parlament érinthetetlennek nyilvánította nemrég őket. Lényegében ma is keményen hatályban vannak és az Európai Unió botrányát testesítik meg!

Budapest, 2008 január

Kiss Dénes író

A Trianon Társaság elnöke

Kárpát-Haza Nemzetőrség

Hunnia Baráti Kör Németország

Hahn-Seidl Alida, Szabó Gabriella